A Titanicot 1912-ben Belfastban építették (ez ma Észak-Írország fővárosa), amely a Lagan folyó torkolatánál fekszik a Belfast-öböl nyugati végénél. Földrajzi elhelyezkedésénél fogva alkalmasnak bizonyult a hajóipar megtelepedése számára, ám még így is rengeteg munkájába került a helybélieknek, hogy a területet a nagyobb óceánjárók befogadására is alkalmassá tegyék. A Titanic elkészítése a Harland & Wolff (H&W) vállalat nevéhez fűződik, ezt még 1861-ben alapították angol, illetve német születésű tulajdonosaik (ők a névadók), nagy tapasztalattal rendelkeztek tehát a hajóépítésben. A tragikus sorsú óceánjáró másodikként készült el a White Star Line által rendelt gőzösükből, az Olympic ugyanis már egy évvel korábban, 1911-ben vízre kerülhetett, míg a Britannicot 1914-ben fejezték be. Nagy vetélytársuk, a kanadai-amerikai-brit Cunard társaság ékességeinek számító Mauretaniával és Lusitaniával kellett felvenniük a versenyt, s pompában és méretben kétségtelenül felül is múlták azokat. Mivel elsőként készült el, a maga korában az Olympic keltette a legnagyobb feltűnést, míg a továbbfejlesztett változatának tekinthető Titanicra nem sok figyelmet pazarolt a korabeli sajtó – legalábbis a tragédia bekövetkeztéig. Eleinte senkit sem érdekelt, hogy 46 328 tonnás súlyával ez az óceánjáró lett 1912-ben a világ legnagyobb hajója, amely 1000 tonnával még „testvérét”, az egy évvel „idősebb” Olympicot is megverte az őrült építkezési versenyben. Érdekesség, hogy a Britannic éppen az I. világháború kezdetére készült el, ezért „besorozták” kórházhajónak. 1916-ban azonban aknára futott, elsüllyedt, vagyis így egyáltalán nem használták utasszállítóként. Egyedül az Olympic futott be tehát becsületes karriert, amely 1935-ig közlekedett az Atlanti-óceánon.
Den of Thieves
VálaszTörlés